THE PROGRAMME, EXPLAINED
A zene egy bécsi Mozart–Strauss-koncert mögött
Eine kleine Nachtmusik, egy ária a Varázsfuvolából, a Kék Duna és a Radetzky-induló — mi szerepel a műsoron, és miért működik még mindig ez a darabkeverék.
Tekintse meg a bécsi Mozart-koncerteket a GetYourGuide-on ↗Mozart legnagyobb slágerei, egy csokorba szedve
Az este Mozart-fele szinte minden alkalommal ugyanabból a maroknyi műből épül fel, és jó okkal — ezek azok a darabok, amelyek halála után jóval később tették híressé. Az Eine kleine Nachtmusik („Kis éji zene”), 1787 augusztusából, valószínűleg a klasszikus zene legismertebb nyolc perce, nyitóütemei pedig a mai napig felbukkannak filmekben és reklámokban. Mellette általában a g-moll 40. szimfónia egyik tételét hallhatjuk, amely az egyetlen kettő közül az egyik, amit Mozart valaha moll hangnemben írt, valamint a Figaro házassága nyitányát, amely 1786-ban Bécsben mutatkozott be, és az opera egyik legtöbbet játszott vígoperája maradt. Semmi sem szándékosan homályos — a műsor erősen azokra a darabokra támaszkodik, amelyeket valószínűleg már hallottunk anélkül, hogy tudnánk a nevüket.
Két Strauss, egy vezetéknév
Sok látogatót megzavar: a legtöbb műsoron szereplő „Strauss” ifjabb Johann Strauss (1825–1899), a „keringőkirály”, aki a Kék Dunát és a Die Fledermaus operettet írta, de a Radetzky-induló — a másik Strauss-darab, amely szinte minden estén szerepel — 1848-ban édesapja, idősebb Johann Strauss tollából született. Apa és fiú rivális tánczenekarokat vezetett Bécs 1800-as évek közepi báltermi fellendülése idején, és a kettőjük között a család nagy részét adta azoknak a keringőknek és indulóknak, amelyeket még ma is tipikusan bécsiként tartanak számon. Nem kell fejben tartani a családfát ahhoz, hogy élvezzük az estét, de megmagyarázza, miért hat az egyik darab esküvői keringőként, a másik pedig katonai parádéként — két különböző férfi írta őket, egy generáció különbséggel.
A Kék Duna, szinte elkerülhetetlen
An der schönen blauen Donau — A szép kék Dunán — 1866-ban íródott, és először a következő februárban mutatták be, eredetileg kórusműként, mielőtt a tisztán zenekari változat lett az, amelyet a világ ismer. Néha Ausztria nem hivatalos nemzeti himnuszának nevezik, és a Bécsi Filharmonikusok világszerte közvetített újévi koncertjének egyik hagyományos ráadása, amelyet szinte minden évben közvetlenül a Radetzky-induló előtt játszanak, amely az estét zárja. Egy Mozart–Strauss témájú műsoron ez a repertoárhoz mérten a lehető legbiztosabb tétel — nézzük meg a konkrét műsort, ne feltételezzük, de a biztos tipp az, hogy a második félidő valamelyik pontján hallani fogjuk.
A Radetzky-induló és a közös tapsolás
A Radetzky-induló általában az este záródarabja, és valódi bécsi hagyomány kapcsolódik hozzá: a közönség ritmusra tapsol, követve a karmester jelzéseit, hogy mikor erősítsenek, halkítsanak és álljanak le teljesen. A szokás leginkább a Filharmonikusok újévi koncertjéről ismert, ahol évtizedek óta a záró szertartás része, a tematikus estek pedig teljes egészében átveszik, mert működik — egy formális koncert utolsó két percét olyasmivé teszi, amit az egész terem együtt csinál, ahelyett hogy csak nézné. Ha a karmester a darab közepén a közönség felé fordul, az a jelzés, hogy kezdjünk el tapsolni az ütemre, nem előbb.
Az opera operaház nélkül
Mivel egy teljes színpadi opera három órán át tart, mire eljutunk a zenéhez, amit mindenki igazán hallani szeretne, ezek a koncertek inkább kiemelik az áriákat. Egy szoprán gyakran elénekli az Éj királynőjének félelmetes magas hangú áriáját A varázsfuvolából, vagy a grófnő egyik líraibb számát a Figaróból; egy tenor vagy bariton pedig gyakran Papageno madarász dalát vagy egy Don Giovanni-részletet ad elő. Megkapod Mozart híres vokális bravúrszámai közül a legjavát, képzett operaénekes előadásában, egy olyan teremben, amelyet pontosan erre az akusztikára építettek – anélkül, hogy végig kellene ülnöd a recitativókat és a cselekményt. Ez az opera highlight-reel változata, és valóban hasznos módja annak, hogy kiderítsd, mely áriákat szereted, mielőtt elköteleződnél egy teljes produkció mellett.
Mire érdemes igazán figyelni
Ha ez az első klasszikus koncerted, három pillanat jutalmazza a figyelmet. Az Eine kleine Nachtmusikban figyeld meg, hogyan tér vissza a nyitótéma a végén, kissé megváltoztatva – Mozart erre a szimmetriára építette a darabot. Az Éj királynőjének áriájában a szoprán felemelkedése a rendkívüli felső regiszterbe maga a lényeg; a közönség hallhatóan visszatartja a lélegzetét. A Kék Duna keringőben pedig a híres nyitódallam nem az első hang, amit hallasz – egy halk vonóstremoló és kürtjelzés előzi meg körülbelül harminc másodperccel, szándékosan építve a feszültséget. Mindehhez nem kell előzetes tudás; csupán jutalmazóbb, ha tudod, mi felé építkezik egy darab.